Sárkányhajó
A DKSE kajak-kenu szakosztálya sárkányhajós evezést szervezett június 9-én, pénteken iskolánk tanulói számára. Az evezés a kikötői öbölben zajlott, a gyerekek biztonságos körülmények között, mentőmellényben eveztek. Minden személyi és tárgyi feltételt a DKSE biztosított az evezés lebonyolításához, motorcsónak kíséret is volt a vízen. Iskolánk 3.a, 3.b, 6.a, 7.a, 7.b és 8.a osztálya köszöni a lehetőséget.
Osztálykirándulás a 3.c-ben
Lelkes csapattal indultunk gyalogtúránknak a Baracsi úti Arborétumba június 2-án. Az időjárás nagyon kedvező volt, nem rontotta a hangulatot! Megérkezvén átadtuk adományainkat: káposztát, répát, salátát, almát és macskaeledelt vittünk a gondozott állatoknak. A karámban birkákat, rackajuhokat etettünk, megcsodáltuk a pár napos gidákat is. A nyuszik is aranyosak voltak, a libapár nagyon hangosan „kiabált”, de a némakacsák - nevükhöz híven - hallgattak... A cicusokat nem tudtuk megnézni, mert nagyon elfáradtak. A tízórai után az épületeket néztük meg, az istállókat, ólakat, és a régi építési módokat, anyagokat. Sétáltunk az arborétumban, ahol a csendes puha talajú fenyőligetben pihentünk és még kínai mammutfenyőt is láttunk. Tízóraizás után fogójáték, majd a nap fénypontjaként egy többfordulós számháború következett. Hazafelé másik útvonalat választottunk és még egy rövid játszóterezés is belefért a programba.
Petőfi 200 - Családi nap 2023
Petőfi Sándor Általános Iskolaként szívügyünknek tartjuk, hogy méltóképpen megünnepeljük Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját. Iskolai programsorozatunk egyik állomása a tavaszi családi napunk. Kezdeményezésünk három tartalmi területet foglalt össze: névadónkról történő megemlékezés, ökoiskolai programunk és egészségfejlesztési törekvéseink megvalósítása. A családi nap társadalmi és szociális céljai a kapcsolatépítés, a közösségi életre nevelés elősegítése, a hagyományok ápolása és tovább örökítése, a szülők bevonása az iskolai életbe, horizontális kapcsolat építése szülő és pedagógus között.
Rendezvényünkön, hatalmas örömünkre 476-an voltunk jelen iskolánk udvarán, a tanulókat, szülőket, munkatársakat, önkénteseket és vendégeket összeszámolva, ami azt jelenti, hogy magasan felülteljesítettük vállalásunkat. A családok 11 állomásos szellemi és ügyességi akadályversenyt teljesíthettek, volt foci, pingpong, birkózás, tollaslabda, kosárlabda, hajtány, hagyományőrző íjászat, PET kupakos gombfoci, kézműveskedés kabátgombok újrahasznosításával, Petőfi puzzle és névadónkról szóló online kvízjáték.
Az akadályverseny végén 143 db menetlevél került leadásra. A legaktívabb osztály díjat az 1.a nyerte, a menetlevelek közül kisorsolt legszerencsésebb család pedig a 2.a osztályból került ki. Az akadályversenyt követő családi eszem-iszom osztályonként, batyus uzsonnaparti kereteiben zajlott. Rendezvényünk tombolasorsolással zárult, ahol 80db tárgyi ajándékot sorsoltunk ki a szelvényeket megvásárló családok között.
Vendégeink: Barta Endre alpolgármester úr, aki egykor maga is Petőfis diák volt, a Dunaújvárosi Asztalitenisz Sportegyesület, a Dunaújvárosi Központi Sportegyesület birkózói és a Dunaújvárosi Kulturális és hagyományőrző Íjász Sportegyesület voltak. A meghívott egyesületek munkájukkal, a családok szórakoztatásával járultak hozzá családi délutánunk sikeréhez.
Rendezvényünk fő támogatója: a Bethlen Gábor Alapítvány, aki a Nemzeti Együttműködési Alap Támogatási Program (2023) keretében 334 900 Ft értékű eszkösztámogatásban részesítette iskolánkat: 2 db tornaszőnyeg (400X140X10 cm) és 6 db tornazsámoly. Az eszközökre alapítványunk és az iskolavezetés közös célért, családi napunk és a testnevelés órák színvonalának emeléséért csapatmunkában nyújtotta be sikeres pályázatát.
További támogatóink: Diákönkormányzat, Szülői Szervezet, Petőfis Tanítványainkért Alapítvány, DMJV önkormányzata, Dunaújvárosi Labdarúgó Szövetség, Dunaújváros - Pálhalma Agrospeciál Sportegyesület, Németh Anita szülő, Tarczal Zita szülő, a Szórád Márton úti Carissa Virágbolt, Resti Étterem.
Hálásan köszönjük a partneri támogatást! Reméljük, minden résztvevő jól érzete magát! Köszönjük a szülőknek és a vendégeknek, hogy ilyen sokan eljöttek és a napi munkájuk, teendőik után családi délutánunkon kora estig velünk tartottak!
Ökoiskola lettünk másodszor is!
A mai napon közösségünk képviseletében büszkén vettem át második ökoiskolai oklevelünket. Iskolánk sikeres pályázat útján ismét kiérdemelte a megtisztelő címet, melyet 2026 augusztusáig birtokolhatunk. Hálás köszönetem minden szülőnek és munkatársnak azokért a felelősségteljes kezdeményezésekért és törekvésekért, amiket az elmúlt három évben gyermekeink, tanítványaink fenntarthatóságra neveléséért tettek. Iskolánk zöld eredményeit közös érdemnek tartom, mert munkájával teljes közösségünk, tanuló, szülő és munkatárs egyaránt hozzájárult. Kívánom, hogy gyermekeink fenntartható jövőjéért tett vállalásainkat a következő három tanévben is együtt és eredményesen teljesítsük, és méltán indulhassunk majd el 2026-ban az örökös ökoiskola címért!
Elárulom, őszi meglepetésnek szánjuk, hogy a 2023/2024. tanévtől az ökoiskola címhez igazodva iskolánk logója is megújul, amit közösségünknek a következő tanévet köszöntve szeptemberben fogunk bemutatni. Sejtetni engedi új jelképünk tartalmát és formáját az ünnepélyes címátadóra készült és ott kiállított kollázsunk. A logófejlesztés és a kollázs is Hajdu-Csepeli Ágnes igazgató-helyettes alkotása.
Árvai Gyöngyi intézményvezető
Úti cél: Szentendrei Skanzen – 3.b
Úti cél: Szentendrei Skanzen – 3.b
Sikerült gyönyörű időt megrendelni arra a májusi napra, amikor elindultunk Budapesten keresztül úti célunk felé. Hamar eltelt az odafelé vezető út. A tavasszal oly gyönyörű szántóföldek, a réteken legelő állatok mellett suhantunk el, és mire felocsúdtunk, már meg is érkeztünk Budapestre. A rakparton lassabban haladtunk, így volt idő megcsodálni gyönyörű hídjainkat, melyek hatalmas pilléreken álltak a Duna vizében, ez alól csak a karcsú Erzsébet híd volt kivétel, valamint volt időnk szemünkkel megkeresni a Lánchídon az oroszlánt. Megcsodálhattuk az Országházat, a Várat, a Gellérthegyet. Láthattuk a hajókat és a magas állású Duna által partra vetett uszadékfákat. Budapest szinte magától mesélt nekünk az évszázados házaival. Talán ezt érezhették meg a gyerekek, amikor Noel és Erik egyszer csak dalra fakadtak, a Költő visszatér című március 15-re megtanult dalt énekelték, melyhez az egész osztály bekapcsolódott. Mi felnőttek meglepődtünk, hogy a főváros ezt a dalt hozta elő bennük, és meghatódva hallgattuk őket.
Budapestet elhagyva hamarosan a Skanzen gyönyörű épülete előtt landoltunk. Kisvasúttal indítottunk. Gondoltuk, először a nosztalgiavonat lehúzott ablakából derítjük fel a helyszínt. A fapados, gyönyörű kovácsoltvas kapaszkodókkal és korlátokkal ellátott szerelvényen zötyögtünk első állomásunkra.
Sietnünk kellett, hogy időben odaérjünk az oskolába, ahol már vártak minket. A tanító sokat mesélt nekünk a régi időkről. Megismerhettük, hogy annak idején milyen játékokat játszottak a fiúk, és milyen körjátékokat a lányok. Aztán megszólalt a csengő és ülhettünk be a közel 200 éves falusi iskola padjaiba. A Móra Ferenc történeteiből már ismert palatáblát és irkát is kipróbálhattuk, de sok más régen használt szót, szokást is megtanulhattunk. Érdekes volt lapozgatni a régmúlt idők olvasókönyvét, és látni az abc betűit ferde szálkás írásmóddal. Nem volt könnyű ebben a stílusban leírni a nevünket irkával a palatáblára. Az olvasás, írás és számtanóra alatt a viselkedésre, kéztartásra is figyelnünk kellett, és ha valaki türelmetlen volt, és bekiabálta a megoldást, hát nem maradt el a körmös sem, amit pálcával mértek ránk, a gyerekek nagy mosolygására.
Kis pihenő után belekóstolhattunk, hogy milyen ház körüli munkát végeztek annak idején a legények, leányok. A fiúk fát fűrészeltek, a réten kaszáltak, favillával átforgatták a szénát, majd fagereblyével összehúzták, kosarakba tették, és elvitték a kecskéknek, borjúnak, akik „mosolyogva” fogadták a finom falatokat. Ezalatt a lányok rendbe tették a portát, lisztet őröltek, vajat köpültek, kenyeret és salátát vágtak fel, hogy azzal fogadják a kiéhezett és a munkától elfáradt legényeket. Tovább haladva egy muskátlis nádfedeles házikóba kalauzoltak bennünket, ahol egy parasztbácsi bodzás-mentás szörppel kínált meg minket. Olyan isteni volt, hogy többször is sorba álltunk repetázni, mert a finomság a nagy melegben életet lehelt belénk.
Újult erővel indultunk tovább a szatócsboltba, ahol elkölthettük kis zsebpénzünket. Tényleg egy csodabolt volt. Bár pántlikát már nem árultak, de tűtől-cérnától kezdve, törökmézig, mandulás mézescsókig, parittyáig, nádsípig, körtemuzsikáig és napestig sorolhatnám, hogy mi minden befért ebbe a kis helyiségbe. Utolsó állomásunknál, a szélmalom épülténél kis pihenőt tartottunk. Végre előkerülhetett a labda. Lehetett fogócskázni, pihenni az árnyat adó fák alatt.
Nagyszerű napot tölthettünk együtt. Sok-sok élménnyel, ismerettel gazdagodva indulhattunk haza.
Viola néni és Tünde néni
Ópusztaszer - 4.a
A tanév végi osztálykirándulás keretén belül iskolánk 4.a osztálya május 31-én Ópusztaszeren járt. A kiránduláson az osztály összes tanulója részt vett Bálint Judit jelenlegi és Szombat Katalin jövőbeli osztályfőnök kíséretében.
A program első állomása egy 3D-s filmvetítés volt, ahol a gyerekek egy szemüvegen keresztül csodálhatták meg a Honfoglalás eseményeit. A kiadós tízórai után a Feszty-körkép megtekintése következett, mely ámulatba ejtette a résztvevőket.
A kirándulás során minden tanuló kapott egy Vándorkönyvet, melybe a megtekintett állomásokon pecséteket gyűjthettek. Ha minden pecsétet megszereztek, egy Mesterlevél lett a jutalmuk. Természetesen az összes diáknak sikerült a Mesterlevél megszerzése.
Délután az idegenvezető irányításával járták körbe a Nemzeti Történeti Emlékparkot. A hét vezértől kezdve a skanzenig mindennel megismerkedtek a gyerekek, az iskolában szerzett tudásukat bővíthették ezen a hosszú tárlatvezetésen. Megtudták azt is, hogy a Feszty-körkép egy Hungarikum, vagyis a Nemzeti Értéktár magyarságra jellemző kiemelkedő alkotása.
Az időjárás remek volt, a jó hangulat pedig garantált volt az érdekes programoknak köszönhetően. Köszönik szépen a park dolgozóinak munkáját és a busz sofőrjének a balesetmentes közlekedést!
Judit néni, Kati néni és a 4.a osztály tanulói
Zöld nap ajándékba – 5.b
Április végén a Fenntarthatósági témahét programjaként kihívásokat teljesítettünk. Az érdekesebbnél érdekesebb feladatok közül próbáltunk minél többet kipróbálni és megvalósítani. A sok munka meghozta gyümölcsét, mert a felső tagozatos osztályok között első helyezést értünk el. Nyereményünk – a pénzjutalom mellett – egy tanításmentes zöld nap volt.
Május 30-án vártak bennünket a DSZC Digitális Közösségi Alkotóműhelyébe. Sajnos az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, csurom vizesen, bőrig ázva értünk oda. Lelkesedésünk ennek ellenére töretlen maradt, és izgatottan vetettük bele magunkat az alkotásba. A rengeteg felajánlott lehetőség közül sok mindent kipróbáltunk, és mindenki megtalálta a kedvencét. Belekóstoltunk a szakképzési pályaorientáció lehetőségeibe. Kitűzőt készítettünk, tervező program segítségével zsákot terveztünk, 3D-s tollal figurákat formáztunk, robotot táncoltattunk. Fűrészeltünk, csiszoltunk, fúrtunk, festettünk, míg végül elkészült az osztály saját dominó készlete. A vállalkozó kedvű tanulók a varrógép használatával is megismerkedhettek. Már a következő tanévre is gondoltunk: lézergravírozó segítségével elkészítettük az osztály névtábláját, mely jövőre a tantermünk ajtaját fogja díszíteni.
Köszönjük a szíves vendéglátást az Alkotóműhely munkatársainak: Biróné Károly Anitának és Molnárné Lukács Anitának. Köszönjük az iskola diákönkormányzatának a támogatást, valamint az iskolavezetésnek, hogy engedélyezték számunkra a programon való részvételt.
Milekné Pekkel Szilvia és az 5.b osztály tanulói
Erdei iskola - 4.b
A 4. b osztályosokkal május 9-11 között három napos helyi erdei iskolában vettünk részt. Első túránk a Szabadstrandra vezetett, ahol célunk volt mintát venni a vízből, hogy megvizsgálhassuk, milyen közeget biztosít az ott élő növényeknek és állatoknak. Sétánk során megnéztük a kikötőt, megbeszéltük milyen szerepe van a holtág vízszabályozásában a zsilipnek. Megfigyeltük a vízpart növényeit, és feladatlapot készítettünk egy kiválasztott növényről. A vízmintavétel után jót játszottunk.
Délután kőtári programon voltunk Buza Andrea régész vezetésével. A római kori maradványok megismerését segítette a rendkívül érdekes feladatlap, melyet csoportokban töltöttünk ki.
Másnap a Baracsi úti arborétum felé vettük az irányt. Hátizsákunkban az állatsimogató lakóinak vittünk kutya-, macska-, nyúl-, kecske, baromfitápot adományként, de volt, aki répával, salátával lepte meg a kisállatokat. Az arborétum csodás helye városunknak különleges növényvilágával, de megismerhettük lakóhelyünk madarait, gombáit is. Néhányan madártollat, tobozkülönlegességet, faháncsot is gyűjtöttek. Összefoglaló jegyzeteink elkészítése után szemügyre vettük a ház körül élő állatokat, nyulat, birkát, kecskét simogattunk, kismacskát dajkáltunk. Végezetül számháborúval zártuk a délelőttöt a Kádár völgyben.
A délelőtti hosszú túrát egy rövidebb követte a felső Duna-parton, ahol szót ejtettünk a csápos kutakról, megnéztük a kutyajátszóteret, majd finom fagyit ettünk. A második nap megkoronázása a máltai játszótér bevétele volt.
Kirándulásunk harmadik napján kilátogattunk a piacra. A bőség zavarával küszködve nem volt egyszerű az áru kiválasztása, és a pénzzel való fizetés sem. Végül mindenki megtalálta a kedvére való dolgot. Vettünk gyümölcsöt, zöldséget, virágot anyának, salátát a vacsorához, töpörtyűt és kolbászt, gumicukrot, pogácsát, rántott húst sült krumplival. Az egyetemi parkban élveztük a gyönyörű szökőkút hűs vizét (volt, aki testközelből is). A Dunaújvárosi Egyetem Környezetvédelmi Laboratóriumában a szabadstrand vizét megvizsgáltuk, és megnyugodva tapasztaltuk, hogy a benne élő növényeknek és állatoknak megfelelő közeg. Vizsgáltuk még különböző talajfajták vízáteresztő képességét, és kísérletet végeztünk a szén-dioxiddal. Köszönjük Kovács Bokor Éva tanszékvezető és Szabóné Juhász Ildikó laboránsnak.
Délután ismét Buza Andrea régésszel találkoztunk az Intercisa Múzeumban, aki végigkalauzolt bennünket lakóhelyünk történeti kiállításán. A múzeumpedagógiai program részeként karkötőt is készítettünk a kézműves foglalkozáson.
Háromnapos erdei iskolánkat pizsamapartival zártuk. A pizzaevés, kártyázás, disco, társasjáték nem maradhatott el. Erdei iskolánkat együttműködve a Dunaújvárosi Gárdonyi Géza Görögkatolikus Általános Iskola 3.a osztályával közösen szerveztük Dr. Horváthné Lázár Gabriella osztályfőnökkel. A Gárdonyi iskola szintén ökoiskola, így céljaink közösek.
A kirándulás alatt 42 km-t tettünk meg, 3 feladatlapot töltöttünk ki, melyből 2 környezetismeret, 1 pedig történeti témájú volt. Osztályozás a teljesítményre testnevelésből és környezetismeretből történt. Legalább egy szülő mindig velünk volt, de gyakran jöttek ketten-hárman-négyen a programokra. Köszönet Macula Adrienn, és Somogyiné Seres Betti anyukáknak. A gyerekek együttműködőek voltak, legtöbbjük élvezte a programokat. Kirívó fegyelmezetlenség nem történt.
Az erdei iskola takarékos volt, hiszen az étkezés az iskolában történt. A közlekedés minden esetben gyalogosan történt, így nem került pénzbe. Az adományozást a szülők ajánlották fel az állatsimogatónak, mivel az arborétum és állatsimogató ingyenes programok voltak. A feladatlapokat az iskola biztosította számunkra. A piacozás saját zsebpénzből történt.
Múzeum: 350-/fő 7700-
Kőtár: 350-/fő 7700-
Fagyi: 700-/fő 15400-
Bonbon: 3000-, 3000- a két laborvezetőnek, mert szívességből dolgoztak.
Pizza: 4890-/db 24450-
Összesen: 58.250-/osztály/3 nap.
Debreceni Ágnes - osztálytanító
A Nemzeti Összertartozás Napjára
103 évvel ezelőtt, 1920. június 4-én írta alá a Magyarországot képviselő kormánydelegáció két tagja, Benárd Ágost és Drasche-Lázár Alfréd azt az első világháborút lezáró szerződést, melyet a békekonferenciának otthont adó franciaországi Nagy-Trianon Palota nyomán csak trianoni békeként szokás emlegetni. Ezt a napot a magyar Országgyűlés 2010-ben hivatalosan a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította.
Bár a június 4-ei dátum sokak számára ismerős lehet, azt talán már kevesebben tudják, hogy a békeszerződés jogerőre emelkedésére csak több mint egy évvel később történt magyarországi becikkelyezését követően került sor. Hasonlóképp érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a békeszerződés által előirányzott követelések egy része az aláírás pillanatában már kész ténynek számított, hiszen az Osztrák-Magyar Monarchia és ezzel a történelmi Magyarország szétesése már 1918 őszén, a katonai összeomlás pillanatában kezdetét vette. Mivel az egymást követő magyar kormányokat a győztes antanthatalmak nem ismerték el legitimként, a magyar delegáció számára a békekonferenciára történő kiutazást csak annak megnyílása után egy évvel engedélyezték. Ennek következtében a magyar fél érdekérvényesítő képessége jelentősen rosszabb volt, mint a Kárpát-medence térségében érdekelt más országoknak, ily módon számos kérdés érdemi befolyásolására egyszerűen nem nyílott lehetősége. Fontos hangsúlyozni továbbá annak a közkeletű legendának a hamisságát, miszerint a trianoni béke 100 év után hatályát veszti („lejár”). Ilyen kitétel ugyanis nem létezett, de még ha létezett is volna, kivitelezése a gyakorlatban aligha lett volna elképzelhető. Sőt, nemzetközi jogi szempontból a trianoni béke valójában már nagyon régóta nincs érvényben: bár nem „lejárt”, hanem felülírták a második világháborút lezáró 1947-es párizsi békeszerződéssel.
A trianoni béke – mindenekelőtt az általa előírt aránytalan és példátlan mértékű területvesztés, az ezen területeken élő lakosság és a hozzájuk kapcsolódó megannyi gazdasági erőforrás elvesztése következtében – sokáig fájó pont volt a magyar történelemben, közgondolkodásban. Az ország regionális hatalmi státusza jelentősen csökkent, külkereskedelmi és diplomáciai kapcsolatai pedig nagymértékben romlottak (elsősorban a szomszédos országokkal). Ezenfelül számos, nyelvi-kulturális szempontból magyarnak tekinthető ember került akaratán kívül a határokon túlra. Az ő helyzetük a feszült államközi viszonyokból, a kisebbségvédelmi törvények korlátozott voltából, valamint az országhatárok mindegyik oldalán szított nacionalista és soviniszta eszmékből, a hozzájuk kötődő politikai gyakorlatokból és mindennapi ellenségeskedésekből fakadóan felettébb nehéz és nem ritkán szomorú és tragikus volt. A széteső Nagy-Magyarországból területeket szerző országokban számos olyan törvényt fogadtak el, melyek anyagi, politikai vagy nyelvi-kulturális szempontból hátrányosan érintették az ott élő magyar közösségeket. Ezzel párhuzamosan a Horthy-féle Magyarországon az elcsatolt (de legalábbis a többségében magyarok lakta) területek visszaszerzése érdekében harsány propagandát folytattak, ennek szellemében nevelték a fiatalokat, majd – mikor azt a nemzetközi helyzet lehetővé tette – e célból mozgósították a hadsereget is, mely az ország újabb világháborúba lépéséhez és végül ismételt vereségéhez vezetett.
Több mint száz év múltán e napra, illetve ezekre a történelmi eseményekre emlékezni nem a régi sebek feltépése vagy épp azok nyalogatása miatt lehet jelentős számunkra, hanem éppen azért, hogy megérthessük, milyen folyamatok vezettek el egy efféle nemzeti tragédiához. Hogy mit tudunk tenni annak érdekében, hogy ne kerüljön (ne kerülhessen) sor hasonló hibák elkövetésére a jelenben. Hogy ne hagyjuk azt, hogy addig békében élő népeket, családokat, szomszédokat, munkatársakat stb. egyik napról a másikra halálos ellenségekké tegyenek politikai és szellemi vezetőik pusztán nemzetiségi hovatartozásuk miatt vagy azért, mert egy mesterséges választóvonal másik oldalán élnek. Minderre különösen fontos emlékezni egy olyan pillanatban, amikor Európában, itt a közvetlen közelünkben újfent háború zajlik, s ahol egész népek bűnösnek bélyegzése és szenvedésre kárhoztatása éppúgy jelen van napjainkban is, mint korábban a történelemben már annyiszor.
