Ha október, akkor jött az elmaradhatatlan szüret még a napköziben is. A szőlőtőkéket , a dombokat és a pincéket nem lehet a városba hozni, de daljátékkal, szőlőfürtökkel felidézhető a varázslatos hangulat. Így is tettünk csütörtök délután.
Az udvaron 5 állomásból álló kalandpálya várta a gyerekeket.
További fotókért, kattintson a képre.
Az 1. állomáson a Lipem Lopom a szőlőt gyermekdal tanulása közben játékos formában jelenítettük meg az „öreg” csőszt, aki kalapjában a kör közepén aludt és a tolvajt, aki pedig a dal végén leemelte a kalapot a fejéről. Az így felébresztett csősz pedig lelkesen kergette a tolvajt.
A következő két állomáson aszfaltra rajzolt pályán kalandozhattak a gyerekek különböző mozgásformákat váltogatva. Volt békaugrás, csigavonal követés, ugróiskola. Az izzadás nem maradt el, mert a pályákon többször is mehettek a lelkes nebulók.
Majd a gesztenyéké volt a főszerep. Célbadobással és ügyességi lecsapós játékkal próbálgathatták diákjaink reflexeiket. Múltidéző vásári játék a célba dobás, nem kellett más hozzá csak vödör és gesztenye. Aztán jött, ami a csövön kifért, mert a gesztenye repült és amint kiesett, el kellett kapni, vagy lecsapni. A jókedv garantált volt.
Végül jött a szőlő minden mennyiségben. A sok mozgás után oltotta a szomjat, szőlőcukorral töltötte fel a lemerült energiákat. Szőlő volt fehér, piros és lila. Közös elemük a sok lé, a mag, na meg a vitamin és energia. Szükség is volt rá, fogyott is bőven. Amíg a has töltődött, az agyakat is megmozgattuk találós kérdésekkel.
Így lett a napsütéses csütörtök délután gyermekzajtól hangos, vidámsággal és újabb tudással teli csodás élmény. Köszönet érte a három szervező tanítónőnek: Balázs Emesének, Marz Erzsébetnek és Szloboda Ágnesnek.