A Nemzeti Faültetés napja márciusban volt, mely alkalomból pályázatot nyújtottunk be a 10 millió Fa Közhasznú Alapítványhoz, jelentkeztünk csemeteosztásra. Örömmel telepítenénk udvarunkban egy egész Miyawaki-minierdőt, tanítványaink biztos értékelnék, lehetőséget most egy új fa elültetésére kaptunk. A tavaszi faültetésnek kettős célja volt, egyrészt iskolánk névadója előtti tisztelegtünk, másrészt iskolai környezetünket zöldítettük. A 10 millió Fa Alapítvány egy két méter magas egészséges, gyökérlabdás virágos kőrissel ajándékozott meg bennünket, melynek szakszerű telepítéséhez megfelelő tápanyagot és a csemete magasságához illő támasztékot is biztosított. Mire facsemeténk az iskola udvarára megérkezett, karbantartónk segítségével a helyét előkészítettük, megástuk. A faültetés komoly munka, a 4.a osztály lapáttal, gereblyével, öntözőkannával a kézben jelentkezett a feladatra. A gyerekek izgalommal és kellő szakértelemmel teljesítették Gábor bácsi instrukcióit, mindenkinek jutott valami részfeladat. A táblára az alábbi felirat került: „Petőfi Sándor emlékére”. A Petőfi-hetet ezzel az eseménnyel zártuk, a Fenntarthatósági Témahetet ezzel a hírrel indítjuk, a facsemetetét pedig napi szinten locsoljuk, gondozzuk. Bízunk abban, hogy a gyermeki lelkesedéssel elültetett csemeténkből hamarosan egy gyönyörű lombos és árnyas fa lesz.
Dunaújváros, 2026. április 15. – Izgalmakkal teli délutánt zártunk a Dunaújvárosi Arany János Általános Iskolában, ahol ezen a napon rendezték meg a tankerületi egyéni angol nyelvi versenyt.A megmérettetés komoly kihívás elé állította a diákokat: a 60 perces írásbeli feladatsor során nemcsak a hallott szöveg értéséről kellett tanúbizonyságot tenniük, hanem komplex olvasott szövegértési feladatok, valamint feleletválasztós és kiegészítős nyelvtani tesztek is vártak rájuk.A verseny rangját jelezte, hogy a jelentkezők teljesen megtöltöttek két tantermet. A népes mezőnyben a 7.a osztály három bátor és felkészült tanulója képviselte színeinket. Bár a házigazda "aranyos" diákokat a sportszerűség jegyében külön kategóriában értékelték a külsős versenyzőktől, eredményeik így is önmagukért beszélnek:
-Molnár Jázmin: kimagasló teljesítményével a 3. helyezést érte el! - Szalay Réka: elismerésre méltó helytállásáért emléklapban részesült. - Rácz Ákos: szintén színvonalas munkát nyújtott, és emléklappal zárta a versenyt.Kimondhatatlanul büszke vagyok a tanítványaimra. Egy ilyen sűrű mezőnyben, nagy nyomás alatt is megőrizték a hidegvérüket, és megmutatták, milyen magas szintű nyelvtudással rendelkeznek.
A Dunaújvárosi Petőfi Sándor Általános Iskola elsős váró programsorozata méltó lezáráshoz érkezett. Az utolsó alkalom különleges élményt nyújtott az érdeklődő óvodásoknak és szüleiknek, hiszen az iskola diákjai is aktívan közreműködtek a programban.
A rendezvényen a 2.a és a 4.a osztály tanulói léptek fel, akik nagy sikerrel adták elő a Petőfi Gálán már bemutatott produkciójukat. A műsor vidám hangulatot teremtett, és betekintést engedett az iskola közösségi életébe, valamint a diákok tehetségébe és lelkesedésébe.Az esemény végén a szülők hasznos és részletes tájékoztatást kaptak az általános iskolai beiratkozás menetéről, a szükséges tudnivalókról és határidőkről. Eközben a leendő elsősöket sem hagyták élmény nélkül: számukra egy kedves, „petőfis” meglepetéssel készültek a szervezők, amely tovább fokozta az izgalmat az iskolakezdés előtt.A programsorozat záróalkalma így nemcsak informatív, hanem élményekben gazdag eseményként maradt meg a résztvevők emlékezetében.
Köszönetünket fejezzük ki Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzatának húsvéti ajándékáért. Tanítványaink testnevelés órai eszköztára 24 db szivacskézilabdával gyarapodott. A gyerekek örülnek az adománynak, a szép új labdákat tisztelettel köszönjük!
Iskolánk három bátor jelentkezője vett részt az idei tanévben a Barangoljuk be a világot elnevezésű országos földrajz-digitális kultúra versenyen. A „Kék halál elhárítók” fantázianevű csapat (Baranyai Gábor, Kiss Balázs Béla, Nagy Norbert István) még ősszel kezdte a vetélkedést, és két alkalommal is elkészítették a kiírt feladatsorokat. Olyan jól sikerült felkészülésük, hogy országos 7. helyen bejutottak a döntőbe, amit április 17-én tartottak. Az előzetes feladatok elkészítése után – és kompetenciamérés után – rohantak át a gyerekek a Pannonba. A döntőben bemutatták Japán-ihlette installációjukat, különböző teszteket töltöttek ki, sushit készítettek, de feladat volt a kódfejtés, és a magyarországi megyek és megyeszékhelyek ismerete is. A csaknem háromórás verseny végére a fiúk a szenzációs negyedik helyet értek el holtversenyben más iskolákkal. Külön dicséretet érdemel, hogy a felkészülés teljes mértékben önálló volt, ami még értékesebbé teszi az eredményt. Gratulálunk!
Idén is megrendezték a hagyománnyá vált költészet napi szavalóversenyt az 1-3. évfolyamon a Dunaújvárosi Vasvári Pál Általános Iskola és Sportiskolában. Iskolánkból egyedüliként Ludman Hanna 3.a osztályos tanulónk vett részt április 14-én. A szabadon választható vers mellett az idei évben egy kötelező verset is meg kellett tanulnia, Zelk Zoltán: Ez aztán a vásárfia! című alkotását. A megmérettetésen nagyon ügyesen szerepelt, emléklapot kapott, és apró ajándékot az elmúlt hetek munkájáért.Gratulálunk Hannának a részvételhez, nagyon büszkék vagyunk rá!
A tél utolsó hónapjában a Petőfi iskola egyik legfontosabb eseménye az iskolai farsang volt. A felső tagozatos tanulók farsangját ebben az évben is a hetedik osztályok szervezték és valósították meg: a 7.A és a 7.B osztályok tanulói sok munkát fektettek bele a programok előkészítésébe és lebonyolításába. A gyerekek a farsang egyik legnépszerűbb programján, a jelmezversenyen is bizonyították a kreativitásukat. Itt az iskolai zsűri a kreatív ötletet követve kialakított és a környezetbarát gondolkodásmód alapján megalkotott jelmezeket díjazta. Az elmúlt hetekben a „Barangoljunk” informatikai verseny kereteiben teljesített feladataik eredményeképpen diákjaink a következő helyeket érték el: a 8.B-s tanulóink egyik csoportja a 17. helyen, a másik csoportja 20. helyen, a harmadik pedig a 26. helyen végzett, míg eközben a 8.C osztályos csapatunk a 22. helyet szerezte meg. A Simonyi Zsigmond Kárpát-medencei helyesírási versenyen hat különböző felsős osztályunkból is képviselték a diákok iskolánkat: az 5.A, 6.B, 6.C, valamint a 8.A, 8.B és 8.C osztályokból is, mindösszesen 19 Petőfis tanuló. Közülük 7 tanulónak sikerült továbbjutni a verseny második fordulójába. A tanulási nehézségek leküzdése céljából kialakítandó iskolai esélyszoba megvalósításáért indított Tesco-s kampányban is nagyon aktívak voltak mind a hetedikes, mind pedig a nyolcadikos osztályaink tanulói. A fenti versenyeken való részvételért és helyezésekért és a Farsang szervezésért is a tanulók szép számmal szereztek pontokat az osztályaik részére. Végül a február hónapban összegyűjtött pontszámok alapján az osztályok közötti pontversenyben a következő osztályok bizonyultak a legjobbaknak: 1. a 7.B 852 ponttal 2. a 7.A 850 ponttal 3. a 5.A 802 ponttal Az elektronikus Krétában rögzített adatok alapján ebben a hónapban a legkevesebb mínusz pontot pedig a 8.b osztály szerezte, a legnagyobb számú dicséretet a 7.A osztály kapta ebben a hónapban.Gratulálunk a pontverseny első, második és harmadik helyezett osztályainak!
A Dunaújvárosi Petőfi Sándor Általános Iskola 21 hetedikes diákja, két kísérőtanárral (Szombat Katalin és Pillár Balázs) és egy felkészült túravezetővel karöltve vágott neki a nagy kalandnak. Bár az indulás 2026. március 23-án hajnali 5-kor még álmos arcokat és némi félhomályt hozott, a buszon hamar úrrá lett az izgalom.
Az út kezdete és az "időutazás"
A békéscsabai sofőrcsere után 8:45-kor léptük át a határt Méhkeréknél. Itt egy különös „időutazásban” is részünk volt: Romániába érve az óráinkat rögtön egy órával előrébb kellett állítanunk. Bár az út nagy részét a busz ablakából figyeltük, olyan ikonikus helyszínek mellett haladtunk el, mint Nagyszalonta (Arany János szülővárosa) vagy a Csinszka-kastély.
Történelem és kilátás: Megálló a Királyhágón és Bánffyhunyadon
Az út első igazi fénypontja a Királyhágó volt. Itt végre kinyújtóztathattuk a lábunkat, miközben túravezetőnktől egy elgondolkodtató előadást hallhattunk az elszakított területek magyarságának sorsáról és az elrománosodás folyamatáról.
Bánffyhunyadon két világ találkozott:
Megcsodálhattuk a különös, túlcicomázott „cigodákat” (palotákat).
Látogatást tettünk a református templomban, amelynek falai már a tatárjárás idején is álltak.
A legbátrabbak felmásztak a templomtoronyba is, ahonnan pazar kilátás nyílt a környékre.
Hosszú menetelés a Piposz tanyáig
A délután folyamán a táj folyamatosan változott: elsuhantunk a Tordai-hasadék és a Szent László-hegy mellett, áthajtottunk Szovátán, Székelyudvarhelyen és Csíkszeredán. A megállókban vicces csapatjátékokat is játszottunk.
Végül, 14 órányi buszozás után, már koromsötétben érkeztünk meg a szállásunkra, a Piposz tanyára. A fáradtságot azonnal elfeledtették velünk a házigazdák.
A vacsora menüje: forró húsleves, laktató rakott krumpli és puha kuglóf – pont az, amire egy átfagyott utazónak szüksége van.
Szállásunk a minden igényt kielégítőPiposz tanyán volt, ami egy varázslatos oázis a hegyek között tágas étteremmel, kandallóval, modern, meleg, gyerekbarát szobákkal. Ablakainkból a havas és fenyvesek borította hegyoldalakat láthattuk, ahol időnként szarvasmarhák legeltek. Érdekesség, hogy az éttermet díszítő hokimezek között egy dunaújvárosi is szerepelt, nem is akármilyen helyen. A szálláshely külön érdekessége, hogy teljesen önfenntartó, tehát Piposz úr, mint helyi termelő tette az asztalunkra azt, amit földjein megtermel vagy tenyészt.
Bár a térerővel meg kellett küzdenünk (csak a tanya bizonyos pontjain volt „vonal”), végül mindenki meg tudta nyugtatni az otthoniakat. Este 10-kor már nem kellett senkit altatni: a csapat álomra hajtotta a fejét, várva a csángóföldi kalandok folytatását.
2. nap: Hó, sár és a "hadiút" meghódítása
A keddi nap nem finomkodott velünk: egy kiadós reggeli után (a gyerekek nagy kedvence: bundás kenyér valamint helyi kolbász, szalámi, sajt, lekvár, zakuszka, zöldségek, tea) ebédcsomagokkal felszerelkezve vágtunk neki a 14 kilométeres gyalogtúrának. Célunk a Szellő-tető volt, utunkat pedig az első szakaszon maga a házigazda, Piposz István egyengette.
Extrém kezdés és medvenyomok A túra nem „bemelegítéssel” indult: egy hajmeresztően meredek, erdős magaslatot kellett leküzdenünk. Volt itt minden: hó, sár, és helyenként négykézláb mászás, de a Petőfis diákok nem adták fel! Ahogy felértünk a fenyvesekkel borított emelkedő tetejére, az út jegesebbé vált, és bár medvét szerencsére nem láttunk, a friss medvenyomok emlékeztettek minket, hogy ki az úr a Hargitán.
Történelem a hegyen: A Motorsirülő Megálltunk a titokzatos nevű Motorsirülőnél. Isti elmesélte, hogy a II. világháborúban idáig tudtak feljönni a teherautók (helyi nyelvjárásban: motorok) a hadi ellátmánnyal. Mivel megfordulni nem tudtak, hat erős katonának, vasrudaknak és olajozott malomkerekeknek kellett „megsirülniük” (megfordítaniuk) a járműveket.
Interaktív történelem: A gyerekek maguk is eljátszhatták a folyamatot.
Emlékezés: Megnéztük a hét vezér emlékművét is.
Próbára tett türelem és a csúcs meghódítása Ahogy távolodtunk a tanyától, a csapat tempója szétvált. Túravezetőnk „emberes” iramát nem mindenki bírta, így a társaság három részre szakadt.
Hőstett: Pillár Balázs tanár úr emberfeletti türelemmel és gondoskodással istápolta a lemaradókat, biztosítva, hogy senki ne érezze magát elveszve a vadonban.
A Szellő-tető lábánál egy utolsó, jeges emelkedő várt ránk. Ide már csak a legkitartóbbak kapaszkodtak fel a vezetővel, ahol Szent László kopjafája és a lélegzetelállító panoráma volt a jutalmuk.
Regeneráció és „székfoglaló” A tanyára 5-6 óra gyaloglás után, fáradtan, „esve-kelve” tértünk vissza. A cipőpucolás és ruhacsere után azonban kiderült: a hetedikesek hihetetlenül gyorsan regenerálódnak! Este hatkor már hatalmas kacagástól volt zajos a ház, ahogy a túravezetőnk egy fergeteges székfoglalós játékkal rázta fel a társaságot.
A vacsora (rizses hús) utáni kötetlen beszélgetések és „szoba-bulik” után este 10-kor mindenki nyugovóra tért – ezúttal valószínűleg senkit nem kellett ringatni.
3. nap: Történelem, könnyek és csángó vendégség A szerdai napunk ismét tartalmas reggelivel indult (a szokásos hidegtál, meleg ételként rántotta), majd a magyarságtudat és az ezeréves múlt jegyében telt. Olyan helyszíneken jártunk, ahol a történelem nem csupán tananyag, hanem a mindennapok része.
Az ezeréves határ és a vármegyék emlékezete Gyimesbükkön kezdtük a napot, ahol a felújítás alatt álló Rákóczi-vár bástyái alatt sétáltunk. A Vasúti Őrházban egy ízes beszédű, büszke csángó férfi várt minket, aki szinte életre keltette a múltat: mesélt az ezeréves határról és a pünkösdi szokások fontosságáról.
A mi szalagunk: A szemközti dombon, a 64 vármegye kopjafái között megkerestük sajátunkat, Fejér vármegyét, és büszkén kötöttük fel rá az emlékezés nemzetiszín szalagját.
Borospataka: Időutazás a skanzenben Ezután a borospataki skanzenben kalandoztunk. A kobaltkék házikók, a vízimalom és a békésen legelésző állatok között megelevenedett a székely ősök életmódja. Olyan volt, mintha megállt volna az idő.
Megrendítő sorsok Csíkszépvízen Egy sajnálatos esemény – a bükklokai Piposz-pékség leégése – miatt a programunk módosult, de így jutottunk el a Székely Határőr Emlékközpontba. Ez a látogatás az út egyik legmegrendítőbb élményévé vált.
Profi tárlatvezetés: Olyan érdekfeszítő módon kaptunk képet a székelység hadtörténelméről, hogy a hetedikesek figyelme egy percre sem lankadt.
Érett hozzáállás: A világháborús sorsokat megismerve többen könnyeinkkel küszködtünk. A tárlatvezető külön kiemelte diákjaink érettségét – tanárként mérhetetlen büszkeséget éreztünk, látva, ahogy tanítványaink szívvel-lélekkel átélik, mit is jelent magyarnak lenni.
Tánc és barátság Kostelekről Az estét a felhőtlen jókedv aranyozta be. Egy isteni bolognai spagetti után Vaszi Levente (a 2014-es Fölszállott a páva televíziós műsor közönségdíjasa) és kosteleki általános iskolás gyerekek látogattak meg minket a tanyán.
Megismertük a csángó népviseletet és a különleges hangszereket.
Tanultunk csángó táncot és népdalt, a lábak pedig maguktól jártak a ritmusra.
Híd a fiatalok között: Megható volt látni, milyen gyorsan megtalálták a közös hangot a dunaújvárosi és a kosteleki fiatalok. Bízunk benne, hogy a modern technika segítségével ezek a barátságok a határ felett is megmaradnak.
4. nap: Búcsú Erdélytől és a hazatérés Az utolsó napon a gyerekek kéréseit meghallgatva ismét bundás kenyérrel kezdtük a napot, majd korán, már reggel 7 órakor útnak indultunk, de a szívünk egy darabját ott hagytuk a hegyek között.
Az utolsó falatok és emlékek Nehéz volt a búcsú: a gyerekek hálásan ölelték meg Bettikét, aki az út során nemcsak isteni ételekkel lakatott jól minket, de valódi otthoni meleget varázsolt körénk. Istitől is elköszöntünk, majd a buszunk kigördült a tanyáról.
Az út során még várt ránk néhány kincs:
Borvíz kóstoló: megálltunk egy forrásnál, hogy megízleljük a természetes ásványvizet.
Korondi kerámia:egy helyi termelőt is meglátogathattunk, amikor a Fazekas Házban bepillanthattunk a festés aprólékos folyamatába, és gyönyörű szuvenírekkel pakoltuk meg a táskáinkat.
Királyi szálak: Erdőszentgyörgyön megcsodáltuk Rhédey Klaudia szobrát a kastély előtt. Megismertük II. Erzsébet brit királynő ükanyjának tragikusan rövid életét, és megtekintettük a szemközti templomot is.
Hosszú út az anyaországig Ahogy Déva mellett haladtunk el, túravezetőnk mesélt a helyi árvák sorsáról és a magyar nyelvű nevelőcsaládok munkájáról. Érintettük Lippát, majd Arad után elértük a határt.
Nagylaknál ismét megtörtént az időutazás: 17:50 helyett óráinkat visszatekertük 16:50-re, így nyertünk egy órát a hazai földön. Szegeden egy gyors sofőrcsere és egy népszerű gyorséttermi vacsora után vágtunk neki az utolsó szakasznak.
A "Leg"-ek éjszakája A buszon Balázs bácsi vette át a szót. Megható szavakkal köszönte meg a gyerekeknek a példás magatartást, és vicces, egyedi díjakkal jutalmazta a csapatot. Gazdára találtak a következő címek:
A legbátrabb és a legkitartóbb
A legműveltebb
A legkedvesebb csapattárs
...és persze számos más humorosabb kategória, mint pl. a "legfárasztóbb" és "legmorgósabb" elismerések is.
Este 9 órakor gördült be a buszunk az iskola elé. A fáradt, de élményekkel teli gyerekeket a várakozó szülők ölelő karjai fogadták.
Összegzés: Ez a négy nap több volt, mint egy kirándulás. Megtanultuk, mit jelent a kitartás a sárban, az összetartozás a határ túloldalán, és azt, hogy dunaújvárosi petőfisként bárhol a világon megálljuk a helyünket.
Köszönetnyilvánítás: az út nem valósulhatott volna meg Magyarország Kormánya, és a Dunaújvárosi Tankerületi Központ támogatása és segítsége nélkül. Az utazás szervezője a Kárpáteurópa Utazási Iroda volt. Két remek sofőr vigyázott ránk az út során: Gyuri és Zoli. Idegenvezetőnk Amberboy Levente volt, aki hatalmas tapasztalattal és tudással tette érthetőbbé a látottakat. Házigazdáinkról már esett szó, kedvességük nélkül nem sikerült volna ilyen jól ez a pár nap. Természetesen köszönjük a szülőknek is a türelmet és a gyerekek felkészítését a kirándulásra.
A 2. b osztály vidám tojásfestéssel készült a Húsvétra. A főtt tojást mindenki maga forgatta bele a festékbe, majd akril festék- és ecsetek segítségével különféle minták és vidám díszek kerültek rájuk. Míg a tojás a festéktől száradt, addig a tanulók kiszínezték és összeállították a kosárkát, amit s kibéleltek, megágyazva a gyönyörű hímeseknek. Ezekkel a színes, vidám alkotásokkal kívánunk mindenkinek Kellemes húsvéti ünnepeket!
Ökoiskolaként palántákat nevelünk az osztálytermünkben. Jó lesz megtapasztalni, hogy a saját magunk által nevelt zöldségek finomabbak, mint a boltiak. A napsütötte ablakok ideális körülményeket biztosítanak a növényeknek. A 2. b osztály tanulói néhány hete paradicsommagokat ültettek műanyag cserepekbe. Megtanulták a cserepek fertőtlenítését, a föld előkészítését, majd elültették és gondosan lefedték a magokat. Nagy öröm volt, amikor megjelentek az első kis hajtások. Májusban mindenki hazaviheti saját növényét, és remélhetőleg nyáron a saját termésű paradicsom is az asztalra kerül.
