Fecskeavató – a szereplők szemével
Iskolánkban minden évben, hagyományosan, a negyedik osztályos diákok az iskola tanulóivá avatják az elsős kis fecskéket. Erre az alkalomra mindig színvonalas műsorral, és fecske csipegetővel készülnek a nagyobb diákok. A negyedikes szereplő gyerekek írták le élményeiket a próbákról.
Így készültünk a fecskeavatóra
Még szeptemberben elkezdtünk gyakorolni egy olyan nevű ünnepélyre, hogy fecskeavató.
Természetesen örültem, hogy bevettek, mert a kisöcsém is elsős. Arra viszont nem gondoltam, hogy ennyi időnk lesz a verseket, szövegeket megtanulni. Egy hónapot adtak rá. Mostanság már kívülről fújom. Az elején eléggé nehéz volt. Emlékszem mikor Emese néni megkérte a Zolit, és engem, hogy hosszabban mondjuk a versünket, mert vannak táblák, amiket fel kell tenni, amikor az a versszak van. De ez nekem eléggé lassú. Tudom, tudom, hogy én a való világban az vagyok, de megértem, mert akkor nem jut idő táblák felmutatására, szóval inkább maradok lassú fokozaton. Állítólag étterembe is megyünk, és mi is csipegethetünk.
Én nagyon várom már a fecskeavatót. Szerintem jó volt eddig a gyakorlás.
Gellai Dóra 4. b
Fecskeavatóra készülünk
Ági néni éppen olvasás órát tartott, már a vége felé tartott az óra, aztán valami meglepőt mondott. Azt, hogy Ákost, Maját, Csongit, Dórit, Gergőt, Bettit és engem kijelöltek a fecskeavatóra.
Kicsi szövegeket osztott ki, és meg kellett tanulni. Okosan megtanultam a verset. A tornateremben gyakoroltunk a 4. c-vel és a 4. a-val. Körülbelül egy héten kétszer voltunk lenn. Még két dal is volt, a Sehall, selát Dömötör, és az Eresz alól fecskefia című. Nagyon örültem a próbáknak. Az én versem ez volt:
Fehérrel a havat,
Kékkel meg a tavat,
Pirossal a kendőt,
Zölddel kerek erdőt,
Arannyal a napot,
Barnával kalapot.
Nagyon örülök, hogy felavathattam az elsősöket.
Karácsony Zoltán 4. b